Nagyon fáj

„Valójában úgy látjuk, hogy odaát a háborús eufó­ria elvette sokak eszét. Arra a kérdésre azonban, hogy sok százezer ukrán katona és civil halálára miért van szükség, amikor a majdani békemegállapodás részleteit már a háború elején bárki pontosan felvázolhatta, vajon mi a válasz? Vagy tényleg elhisszük, hogy Ukrajna a NATO és az Európai Unió tagja lehet? Hogy az oroszok majd szépen, rendezetten kivonulnak Donbaszból? Elvetjük, hogy Ukrajna háború utáni politikai, gazdasági helyzete a hajdani gyarmatokéhoz lesz hasonlatos, miután lakosságának egy részét végleg elveszítette, minden leépült, nincs állam, nincs törvény, nincs semmi?

Nagyon fáj, persze. De hadd fogalmazzam másképp: elegem is van. Elég a háborús cinkosokból, a nyugati gyilkosokból, akik persze katonát soha nem küldenének a frontra, a piszkos munkát elvégeztetik Zelenszkijékkel.

Elegem van a hazai álellenzékből, a hazug kitartottakból, akiknek nem fáj, ha a maradék kárpátaljai magyarságot ki akarják seprűzni a szülőföldjéről. Nem utolsósorban pedig hadd üzenjek a baloldali, áljobboldali és »független« (az mi is?) kollégáknak: miért hallgattok? Most nincs nagyszabású, független, elfogulatlan riport, interjú, tudósítás, ugye, emberek?

S hogy mi legyen a falfirkáló hülye gyerekkel? Lényegtelen, hiszen itt egy egész politikai rezsimet kellene letartóztatni, de legalábbis azonnal átadni a múltnak. Azt azért üzenjük meg Kijevbe, hogy minél több magyar életét követeli az általuk sugallt hajsza, annál távolabb kerülnek valódi céljaiktól. Ez pedig majd nekik fog nagyon, nagyon fájni.”

Nyitókép: Roman PILIPEY / AFP